Új év, új remények

Olyannyira új remények, hogy most hirtelen minden megváltozhat egy csapásra. Január 9-én indultunk volna a 2. lombikkal, de nem jött meg. Egy nap, két nap, három nap, még mindig semmi. Méregetem közben a lázam, permanensen 36,9. Tesztek negatívak, pedig már minden nap csinálok egyet. A 35. napon mintha lenne valami… bemegyek Szűcs doktorhoz, ultrahang, vérvétel (HCG mérés), fél tizenkettőre megvan az eredmény. Addig már be sem megyek dolgozni, mert csak a falat érinthettem volna meg, és már indulhattam volna vissza. Nagy nehezen eltelik az idő, sokan vagyunk a váróban, de ahogy odaérek, már szólítanak is, ami sejtem, hogy mit jelent :)))))), azzal fogad, hogy „Gratulálok!” :)))))))))))) Megbeszéljük, hogy jövő szerdán megyek a magánrendelésére, addigra a petezsákot is látjuk majd. Ferinek elmondom telefonon, boldog, boldog, hallom, hogy elérzékenyül, még ha leplezi is J

Visszamegyek a munkahelyemre, mintha mi sem történt volna, (azóta is így teszek), csak belülről ujjongok. Nem merem elmondani senkinek, mintha attól félnék, hogy ha kimondom, azzal elrontom. Várok még. Csak egy lépéssel szeretnék tovább jutni, mint egy évvel ezelőtt, ahhoz, hogy egy kicsit megnyugodjak. Ha a szívhang vizsgálat meglesz, akkor már a barátnőimnek elmondom. De lehet, hogy nem bírom ki addig.